Tisztelt Vendégek, Kedves Tagtársak!

Előadásom címe: Az ókor megjelenési formái Thomas Mann József és testvérei (Joseph und seine Brüder) c. művében. A tetralógia kötetei: Jákob történetei, A fiatal József, József Egyiptomban, József a kenyéradó.
Célom nem elsősorban a terjedelmes mű hagyományos értelemben vett elemzése, a tartalom szintjén való hosszas időzés, hiszen ez a mű olyan ismert forrásmunkákból táplálkozik, mint az Ószövetség első könyve, a Genezis, az ókori Közel-kelet őstörténeti mondái, vallási irodalma, egyiptomi népmesék, és az iszlám szent könyve, a Korán (József próféta). Nem célom annak boncolgatása, hogy melyik miként hatott a másikra. Annál izgalmasabbnak tartom a regény során József életének egyes állomásait, amint a múltból, a fejlődés spirálján felfelé haladva újra meg újra, de egyre magasabb szinten történő beteljesülést ér el különböző színhelyeken.

Ami a Bibliában mindössze néhány oldal, az ebben a regényben több száz oldalas, önálló fejezet. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi késztette Thomas Mann-t arra, hogy a Putifár (egyiptomi megfelelője Petepré, ami annyit jelent: az, akit Ré adott) „epizódra” egy egész „könyvet” szánjon. Ha elolvassuk, válaszként az emberi gyarlóságnak és méltóságnak olyan dimenzióit ismerjük meg, olyan izzó érzelmekkel találkozunk, amelyek szinte égetik a bőrünket, könnyet csalnak a szemünkbe, s amilyeneket a saját életünkben talán meg sem éltünk, és lehet, hogy nem is fogunk megélni.

A művészi jellemábrázolások, amelyeknek Thomas Mann valóságos mestere, számunkra emberré teszik az Isten-fáraókat, segítségükkel szinte otthonosan mozgunk a XVIII. dinasztia korabeli paloták pompás, szökőkutakkal díszített kertjeiben. Úgy érezzük, hogy ott ülünk Fáraó (Thomas Mann IV. Amenhotep uralkodásának idejére helyezi József álomfejtésének - a híres 7 tehén, és hét búzakalász - történetét) fogadócsarnokában, magunk előtt láthatjuk Teje Fáraó anya – aki maga is Isten – méltóságos alakját, és aki bár az uralkodás jelképeit, a szakállt, és farkat már átadta fiának, aki betöltötte 16. évét, ugyanolyan aggodalommal, szeretettel figyeli gyakran gyengélkedő fiát, mint az egyszerű asszonyok. A Isten-fiú is ugyanolyan gyengéd szeretettel szólítja őt anyácskának, mint amilyen örömmel fogadja az isteni gyermekkel szent állapotban lévő hitvesét.

Az álmok ebben a Könyvben különös jelentőséggel bírnak (Thomas Mann Freud hatására ezek jelentőségét még inkább kidomborítja), miként a szent fény, a „szépség”, a „szeretet” és a „Igazság” "megismerése” pedig egyfajta sajátos szentháromságot alkotnak.
Thomas Mann az időtlen idő folytonosságot vetíti elénk. Ami a múlt, az a jövő, és ami a jövő egyúttal a múlt is, hiszen abból táplálkozik. József – próféták leszármazottja – személyiségének fejlődése szerves része ennek a „szép történetnek” és „istenkitalálásnak”, miként Thomas Mann saját maga ezt a számára is legkedvesebb művét jellemezte. Mítoszok születését, próféciákat mutat be olyan módon, hogy időben hol előre-, hol visszautal, és talán éppen ez az, ami miatt sokan azt mondják, hogy „nehezen olvasható”. Én úgy érzem, hogy ha az olvasó hagyja magát vezetni az író érzései, felsejlő gondolatai által, azaz mintegy rábízza magát, biztonsággal, könnyen haladhat a sorok mentén.
Tehát egy sajátos időutazásra hívom hallgatóimat, együtt állunk a kút szélére, amelynek peremén a történet kezdetekor Jákob ült legkedvesebb fiával, Józseffel a Holdfényben, s amelynek fenekére természetesen nem láthatunk le, de sejtjük, hogy mi rejlik „odalent”, ami egyúttal az „odafent” is, éppen úgy, mint ahogyan egymástól elválaszthatatlan az Élet és a Halál.

Tresó Erika
német nyelv és irodalom tanár
nyomtatott sajtó szakos kommunikációs bölcsész