Kómában fekszel,

szemed csukva,
vállad, mint kopár hegycsúcs
éles szirtjei.
Körötted rács,
mintha a világtól kívánna
elválasztani.

A világtól, melyet úgy imádtál,
még a rosszban is
mosollyal tudtál fürdeni!
Örök optimizmusod láttán,
mindenkiben örömet tudtál kelteni.

De ma a hajnal már másként
pirkad az égen!
Öt óra 10 perckor
Angyal szállt le érted…
egy új világ kapuját tárja eléd.
Csak nekünk maradt itt
fénytelen az élet,
és a Hajnal sivár!
Nélküled más lett!
Örökre sötét!.

Magyar Ari, Pesthidegkút, 2011.08.12.