"Örök festmény" Mohamed Abdulgalil Mohamed verseskötete
Kedves Olvasó!
l987-ben egy fiatalember, Mohamed Abdulgalil Mohamed Aklan megérkezik egy egzotikus szépségű, múltú és kultúrájú
országból Jemenből, hogy Magyarországon tanuljon, s tizenhárom évvel később már létrehozója s főszerkesztője
egy magyar kulturális magazinnak! Azt hiszem ez nem egy mindennapi történet.
Mohamed Abdulgalil új hazát választott, egzisztenciát és családot teremtett, „Szívem…Álmom Pesten megtaláltam.” – írja Álomváros
című versében. Közben születtek a versei, immár magyar nyelven, s mint mondja az arab és magyar költészet közel áll egymáshoz.
Ő immár ismerője mindkettőnek.
A versekből mostanra összeállt egy kötetnyi, melyet „Örök festmény” címen ad kezünkbe. Az örök festmény első képei az ifjúság szerelmes hévvel festett, forró égövi színeiben lobognak, kételyekkel, hittel, szeretettel, „99 csillag” lehozásával. Ez az őszinte kitárulkozás végig kíséri a kötet valamennyi versét, akkor is, amikor már az emberiség jelenéért, s jövőjéért aggódva írja sorait.
Szókincsének gazdagsága szinte anyanyelvi szintű. Kifejezés módja, képzelet világa is nagyon színes:
- „A költészet betűi élnek, értelem nélkül. A nagy szenvedés leoltotta villogásukat” „Álmok lovagja” „Versem betűje cifrázd jól magad” írja az „Érzelmi nosztalgia” fejezetben. S Ő a betűtől a mondatig jól cifrázza gondolatait. „Csillagtánc” vagy az „Öröm Könnyei” c. versében is mindez érezhető.
Egész lelkét, őszinte önmagát tárja elénk! Némely verse lovagi költemények, vagy ősi arab szerelmes rigmusok szenvedélyét idézi, vagy a legmélyebb szeretet hangján szól, mint az Édesanyához szóló „Korona fejemen” című versében.
Filozófikus oldalát a „Fennmaradás sarokköve” gondolataiban villantja fel: „S benned rejlik a nagy titok – Csodálatos vagy Te kicsi
világ”.
Versei a szépségért, a jóért, a kísértések ellen jajdulnak fel: „Fontold meg életed” „Versem élőlény, lelke is, szíve is van.” Igen! Ezt érzi és érezteti is olvasójával. „Lüktet és lélegzik” Igen! Ezt is érezzük.
S ezzel az eszközzel szól az emberi értelemhez és értelmetlenséghez, a jóság mellett, a gonoszság ellen, s reméli, hogy egyszer nem üres frázis, hanem tartalommal megtöltött üzenet lesz ez a mondat: „Töltődjön fel örömmel a föld, s örüljön az emberiség”.
Kívánom, hogy Mohamed Abdulgalil találja meg egyszer a „HATTA-t”, a titkos szó jelentését! Jó úton van hozzá! Kereső!
Ajánlom szeretettel az „örök festmény” verseit az Olvasónak.
l987-ben egy fiatalember, Mohamed Abdulgalil Mohamed Aklan megérkezik egy egzotikus szépségű, múltú és kultúrájú
országból Jemenből, hogy Magyarországon tanuljon, s tizenhárom évvel később már létrehozója s főszerkesztője
egy magyar kulturális magazinnak! Azt hiszem ez nem egy mindennapi történet.
Mohamed Abdulgalil új hazát választott, egzisztenciát és családot teremtett, „Szívem…Álmom Pesten megtaláltam.” – írja Álomváros
című versében. Közben születtek a versei, immár magyar nyelven, s mint mondja az arab és magyar költészet közel áll egymáshoz.
Ő immár ismerője mindkettőnek.
A versekből mostanra összeállt egy kötetnyi, melyet „Örök festmény” címen ad kezünkbe. Az örök festmény első képei az ifjúság szerelmes hévvel festett, forró égövi színeiben lobognak, kételyekkel, hittel, szeretettel, „99 csillag” lehozásával. Ez az őszinte kitárulkozás végig kíséri a kötet valamennyi versét, akkor is, amikor már az emberiség jelenéért, s jövőjéért aggódva írja sorait.
Szókincsének gazdagsága szinte anyanyelvi szintű. Kifejezés módja, képzelet világa is nagyon színes:
- „A költészet betűi élnek, értelem nélkül. A nagy szenvedés leoltotta villogásukat” „Álmok lovagja” „Versem betűje cifrázd jól magad” írja az „Érzelmi nosztalgia” fejezetben. S Ő a betűtől a mondatig jól cifrázza gondolatait. „Csillagtánc” vagy az „Öröm Könnyei” c. versében is mindez érezhető.
Egész lelkét, őszinte önmagát tárja elénk! Némely verse lovagi költemények, vagy ősi arab szerelmes rigmusok szenvedélyét idézi, vagy a legmélyebb szeretet hangján szól, mint az Édesanyához szóló „Korona fejemen” című versében.
Filozófikus oldalát a „Fennmaradás sarokköve” gondolataiban villantja fel: „S benned rejlik a nagy titok – Csodálatos vagy Te kicsi
világ”.
Versei a szépségért, a jóért, a kísértések ellen jajdulnak fel: „Fontold meg életed” „Versem élőlény, lelke is, szíve is van.” Igen! Ezt érzi és érezteti is olvasójával. „Lüktet és lélegzik” Igen! Ezt is érezzük.
S ezzel az eszközzel szól az emberi értelemhez és értelmetlenséghez, a jóság mellett, a gonoszság ellen, s reméli, hogy egyszer nem üres frázis, hanem tartalommal megtöltött üzenet lesz ez a mondat: „Töltődjön fel örömmel a föld, s örüljön az emberiség”.
Kívánom, hogy Mohamed Abdulgalil találja meg egyszer a „HATTA-t”, a titkos szó jelentését! Jó úton van hozzá! Kereső!
Ajánlom szeretettel az „örök festmény” verseit az Olvasónak.