Szárnyalásával kontinenseket vesz birtokba
Több ezer év távlatából pedig, már az egyiptomi falvéseteken, szobrokon is azok a madarak köszönnek vissza, amelyekkel kertjeinkben, az erdőkön-mezőkön akár napjainkban is találkozhatunk.

Engedjék meg, hogy nem tudományos alapon, csupán a kedvtelés végett átnyújtsak egy csokrot azokból a felfedezésekből, vagy csak mendemondákból, amelyeket már a régi egyiptomiak is hallgattak és meséltek, sőt formába öltöttek ezekről a csodálatos lényekről. Általuk jobban megismerjük az akkor élt embereket, és talán egy kicsit magunkat is, jelenkori félelmeinket és örömeinket.
Egyiptom nagyszámú madárfajnak ad otthont. A sas, a karvaly, a sólyom, a csupasz fejű keselyű, a szarka, a galamb, a gerlice, a fecske, a fogoly, a veréb, a fehér és fekete íbisz, a pelikánok, a kormorán, a lúd, a kacsa nagy számban s töméntelen sokféleségben lepik el a mocsárokat és a Nílus környékét. Az ős hajdankorban megszelídített lúd és kacsa töltötték meg a baromfiudvarokat is, az akkor még kevéssé ismert tyúkfélék helyét pótolták.
Nem véletlen, hogy mindez megjelenik a művészetben, irodalomban, és a néphagyományban. Ilosvay Lajos 1929-ben a Természettudományi Közlöny, 61. évfolyamában a 10. században élt Waszif Sah al-Waszifi művének a francia Bernard Carra de Vaux fordításából (L'Abrégé des Merveilles) idézve a következőket írja:

Az egyiptomi csodák között nagyon sok beszélő és mozgó szobor, fémből való fütyülő és éneklő madarat ábrázol. Így Nekraous király egy olyan madarat csináltatott, mely naponta kétszer fütyült: napkeletkor és napnyugtakor. A fütyülésből jósolni lehetett az eseményekre. Egy másik madár összecsapkodta szárnyait és hajnalban, délben és este énekelt.
Egy másik egyiptomi király a Nílus vízállásának jelzésére rézből nilométert szerkesztetett. Szélén egy hím és egy nőstény sast állított fel. Vízáradáskor az egyik sas sivított. Ha a hím sivított, már elérte legmagasabb fokát, ha a nőstény, akkor az áradás tovább tartott.
Sarbak rézből kacsát csináltatott, és azt egy oszlopon helyezte el. Mikor idegen közeledett, a kacsa szárnyát csattogtatta, és a maga módja szerint énekelt. Kostarim egy rézoszlopra szintén madarat állított. Mikor a város felé rőt vadak (szarvasok és őzek) közeledtek, a madár sivított egyet, mire az állatok futásnak eredtek. Ochmoun uralkodása idejében készült egy liba rézből; ha idegen akart a városba lépni, az a liba szárnyait csapdosta és kiabált.

De megjelennek a madarak az ősi hieroglifákon is.
A hieroglifa szó – bár említése során azonnal az egyiptomi hieroglifák jutnak eszünkbe – görög szóösszetétel, fordítása: „szent véset” (hierosz: szent, glüfein: vésni). Maguk az egyiptomiak írásukat a medu netjeru, „az istenek beszéde” névvel illették, ezzel is utalva a legendára, mely feltalálását Thot istennek tulajdonítja.

A hieroglifák betűírás jelei, és érdekes módon, nagy számban alkalmaznak madár képeket. Onnan kell olvasni őket, amerre a madarak feje fordul.
Van képírás írás is, amely fogalmakat használ. Ezek a kép látványa nyomán jönnek létre az agyban. Például: A madár a repülés, a sólyom a kiváló látás asszociációjára szolgál. Azt az élményt idézik fel, amit a formája kelt.

És most a legfontosabb madár hieroglifákról dióhéjban ...



hszeme_image001.png
sólyom hieroglifa

hszeme_image002.png


Hórusz szobor Edfuban,
forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Horusz

Hórusz az egyik legfontosabb egyiptomi isten. Sólyomként vagy embertesttel és sólyomfejjel ábrázolták. Benne a királyság intézményének védelmezőjét tisztelték, ő a fáraók őre, az égbolt és a fény istene. Kultusza igen hosszú ideig fennállt, és ez alatt alakja sok változáson ment keresztül, és sok néven vált ismertté. A Hórusz névváltozat görög eredetű, az egyiptomi Heru, Har, Hór kiejtésből ered.
Hórusz sólyom képében szárnyalt Egyiptom felett, hogy védelmezze apját, Ozirisz királyt. Amikor legyőzte ennek gyilkosát, Széthet, ő lett egész Egyiptom királya. Ma úgy tartják, hogy az őt jelképező amulett viselőjének ihletet ad, segíti leküzdeni ellenségeit, vagy akár saját félelmeit. Törekvővé tesz, hozzásegít a szabadsághoz.
----------------------------

Az egyiptomi keselyű madár a természetben könnyedén felismerhető teljesen fehér tollazatáról. Ez a madár a hieroglifákon több alakban is megjelenik. Legjellemzőbben, mint Mut vagy Nekhbet.

hszeme_image003.gif
keselyű hieroglifa (alef)

hszeme_image004.gif
keselyű hieroglifa (Mut)

hszeme_image005.jpg


III. Rameszesz áldozatot mutat be Mut istennőnek, Medinet Habu
forrás: www.wikipedia.org/wiki/Horusz

Mut nevének hieroglif jele egyben anyát is jelentett az ókori egyiptomiak nyelvén. Az egyiptomiak a keselyűket nagyon gondoskodó anyáknak látták, és mivel a hímeket és a nőstényeket nehéz megkülönböztetni egymástól, azt hitték, hogy hímek nincsenek is, és a nőstények a széltől fogannak meg. Ugyanígy Mut, aki öröktől fogva létezett, maga is a semmiből született.


Nekhbet szárnyaival Egyiptom, a nemesség és a fáraó védelmezője, az anyák anyja, aki a kezdetektől létezett, és a világ megteremtője volt. Ebben az alakban látható a fáraó kettős koronájának elején Felső-Egyiptom védőistenként, az ágaskodó ureusz formában ábrázolt Wadzsettel együtt, aki Alsó-Egyiptomot jelképezte.

---------------------

hszeme_image006.gif
Fürj hieroglifa

hszeme_image007.jpg

hszeme_image008.jpg


Fürj írásjel egyiptomi domborműről

forrás: http://www.dinpi.hu/index.php?pg=sub_180

Érdekes módon Egyiptomban nem volt önálló faja a fürjnek, soha nem tenyésztették ki. Fáraó fürj az egyiptomi feljegyzésekben, mint név nem létezik. Mindazonáltal a hieroglifákban külön jelként szerepel, és a mai kulináriában is jeles szerepet foglal el. Igazi ínyencség a fűszeres fürj rostélyos.

---------------------

hszeme_image009.gif
ibisz hieroglifa


hszeme_image010.jpg

hszeme_image011.jpg

hszeme_image012.jpg


Thot isten
forrás: http://otosomlesztoribol.blog.hu/%E2%80%A6/az_okori_egyiptom_iistensegek_listaja

Egyiptomi íbisz madár
forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_%C3%ADbisz

óegyiptomi ibisz szobor (Koppenhága)
forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_%C3%ADbisz

Az Ibisz Thot isten szent állata. A képzőművészetben Thothot a pávián alak mellett elsősorban íbiszként, vagy íbiszfejű emberként ábrázolták, palettával és tollal a kezében. Teremtő istenként tisztelték, aki „megszülte” az őstojást. A 365 napos naptár megalkotása is hozzá fűződik. Mágikus ereje hatalmas volt. Thot isten székhelye Hermopolisz volt, ahol az egyiptomiak egész temetőket rendeztek be az íbiszeknek. Szakkarában szintén volt temetőjük ezeknek a madaraknak, múmiáikat mindkét helyen nagy mennyiségben találták.

---------------------------------


A liba és a kacsa az Egyiptomi hieroglifákban több alakban is megjelenített madár. Gyakran ábrázolták, amint lép, az égen repül, vagy akár kiskacsa formájában is. Ez nem véletlen, hiszen az ősi vaddal az egyiptomi emberek a vizek mellett gyakran találkoztak, fajtájukat igen korán háziasították, sőt már a mai értelemben „tömték” is.

hszeme_image013.gif

hszeme_image014.gif

hszeme_image015.gif

hszeme_image016.gif
kacsa

liba

repülő kacsa egyiptomi jóslat szerint az esős időjárás hírnöke

kiskacsa

Az istenek közül Geb földistent ábrázolták ebben az alakban, de a lúd Amon istennek is szent madara volt – ott úszkált a karnaki templom nagy belső taván. Az egyik szövegben Geb leányát, Íziszt is „tojásának” nevezik.
Geb jóságos isten. Megóvja az élőket és a holtakat a földben élő kígyóktól, őrajta nő minden növény, amire szüksége van az embernek, belőle jön fel a víz (a Nílus). Kapcsolatban volt a holtak birodalmával is. A Halottak Könyvének 125. fejezetében Geb részt vett Ozirisznak a holtak feletti ítélkezésében…

Az úszó madarak hizlalási módszere a tömés első tanúbizonyságai az ókori Egyiptomból származnak. Az egyiptomiak megfigyelései szerint a vízi madarak a Nílus termékeny partján töltött idő után minden évben rendszeresen északra repülnek és a költözés előtti időszakban, tavasszal, sokkal többet esznek a szokásosnál jól "megtömve" magukat, mely lehetővé teszi számukra, hogy kibírják a hosszú utazást. Még azt is észrevették, hogy az öntömés időszakában e szárnyasok húsa sokkal ízletesebb lett. Ahogy a V. dinasztiabeli féldomborművek mutatják, az egyiptomiak maguk is tömték a tenyésztett libákat gabonagolyókkal, valamint i.e. 2800 körül már foglalkoztak lúdtenyésztéssel is.

Kedvelt étel volt régen, és mai is ez a két szárnyas. A hagyma és friss zöldségek fogyasztása, a friss cipó ‘matrahára’ (kenyérasztalra) helyezése, főzési és sütési módja mind az ősöktől származó szokás a mai egyiptomi konyhaművészetben.


-----------------------


hszeme_image017.gif
fecske hieroglifa

hszeme_image018.jpg


forrás: moko2007.network.hu

A fecske érdekes módon köti össze az egyiptomi mitológiában az alvilágot és a csillagokat. Ő a határtalan szárnyalás madara. A halottak könyve 86 fejezetében különböző színekkel megfestett fecskemadárrá alakult a halott, hogy az égbe szállhasson, hiszen az el nem múló csillagnak tekintették. De jóval korábban, a Piramisszövegek szerint már a fáraó is felvehette ezt az alakot, hogy az „Áldozatok mezejének” szigetét elérhesse.
The swallow also appears in paintings of the solar barque as it enters the underworld. Az alvilágba térő napbárka orrdíszén is a fecske alakját ismerhetjük fel, jelezve a Ré napisten közeledtét.
In Egyptian love poetry, the swallow declares the dawn of new love. Az egyiptomi szerelmi költészetben a fecske az új szerelem hajnalát jelenti, de egyben példája az állhatatos szerelemnek: Izisz a Büblosz partján uralkodó király udvarában, fecske képében talál szerelmesére: Ozírisz testét a palota egyik oszlopa rejtette. Egyszerű egyiptomi asszony testét ölti fel, és elszegődik a királyi udvarba, hogy a közelében lehessen. Szolgálata jutalmául a királytól csak ezt az oszlopot kéri. Amikor megkapja, saját kezével bontja ki szerelme testét a fából.
-----------------------


hszeme_image019.gif
ba madár hieroglifa

hszeme_image020.jpg


ba amulett
forrás: javasroe.webs.com/apps/photos/photo/photoaid

A ba madárnak sajátságos jelentősége van az egyiptomi halotti kultuszban. Ő jeleníti meg a halott lelkét. Emberfejű madárként ábrázolták: az egyiptomiak szerint a sírban nyugvó test a halál után is a lélek lakhelye marad (ezért kellett gondosan megőrizni, mumifikálni). és a halál utáni életben következik be a test és a lélek teljes egyesülése. A halott lelke ba madár formájában a sírban „látogatja meg” saját régi testét.

-----------------------


hszeme_image021.gif
veréb hieroglifa

hszeme_image022.jpg


forrás: hu.wikipedia.org/wiki/sivatagi_veréb

Bevallom, nem találtam több utalást erre a nagyon gyakori fajtára az egyiptomi leírásokban, annak ellenére, hogy alakja a hieroglif jelek között feltűnik. Talán ennek az oka a jelentése: az ideogramma jelnetése „kicsi”; a meghatározó jelként a „gyenge, rossz” fogalomkörébe tartozó szavak mögött áll.

-----------------------

hszeme_image023.gif
gyöngytyúk hieroglifa

hszeme_image024.jpg


gyöngytyúkok
forrás: hu.wikipedia.org/wiki/gyöngytyuúk



Az az ókori Egyiptomban a mai tyúkot nem ismerték, szerepét egyes adatok szerint a gyöngytyúk töltötte be. A monda szerint tollazatának fehér pöttyei a halott Meleagrosz királyfit sirató lánytestvéreinek könnyeiből keletkeztek. Az általunk ismert tyúkok csak a Ptolemaiosz korban terjedtek el, bár már az Újbirodalom idején megismerkedtek vele az egyiptomiak.


-----------------------

hszeme_image025.gif
Bagoly hieroglifa

hszeme_image025.jpg


forrás: http://www.haziallat.hu/madar/diszmadarak/tiz-teny-a-bagolyrol/3586/


A legkorábbi bagoly ábrázolás nagyon realisztikus, bár egy koporsó belső falára festették az egyiptomi El-Bersában, kb. 4000 évvel ezelőtt. Huhogása már akkor is halált jelentett.


-----------------------

hszeme_image026.gif
gólya hieroglifa

hszeme_image027.jpg


forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ny


Afrika halban gazdag vízpartjain, mocsaraiban él. Vízben gázolva, vagy lesben állva vadásznak, a prédát hirtelen döfik le hosszú és erőteljes csőrükkel. Elsősorban halakkal táplálkoznak, de hidegvérűeket, kisebb madarakat és emlősöket is el-elkapnak. Mielőtt bekapják a zsákmányt, feldobják a levegőbe. Jellegzetes élénk színű madarak, nevüket a csőr felső részén látható sárga nyereg után kapták.
Párban költenek, párzási időszakban kiterjesztett szárnyakkal járják násztáncukat. Magas vízparti fára rakják fészküket, építőanyagként gallyakat felhasználva, majd földdel, náddal és sással bélelik. Területüket agresszívan védik, nem tűrnek meg más fajú madarakat sem a közelben.


-----------------------


Bízom abban, hogy ez a rövid összefoglaló és a képek felkeltették az érdeklődést, és nemcsak a hieroglifák iránt, de az ősi Egyiptom tájai, népe és szokásainak megismerésére is sarkalnak.

Mint a bevezetőben írtam, nem a tudományos igény vezetett, sokkal inkább azt gyűjtöttem össze, hogy mit gondoltak, írtak ebben a témában. Érdekes módon, több madár esetében az egyszerű internetes kutakodás meglepően kevés információval szolgált. Ezért számomra is nagyon hasznos és tanulságos lenne, ha Önök, az Olvasók felvennék a fonalat és továbbfűznék, kiegészítve, helyreigazítva az általam leírtakat.

Mindezekhez kellemes szórakozást kívánok!