A minap hívták fel figyelmemet egy aquincumi ásatásokról szóló cikkre, ami Pannónia provincia észak-afrikai kapcsolatának egy - legalábbi eddig - egyedi emlékeit mutatja be két korsó formájában.Lassáyni Gábor és Vámos P. cikkéről van szó: Két afrikai edény Aquincumban, mely az Ókor folyóiratban jelent meg (9, 2010/4, 61-65. oldal. A középpontban két korsó áll. Egyik (1) applikációján Léda és a hattyú ill. lanton játszó Apolló vagy Orpheusz váltja egymást oszlop és babérlevél koszorú motívumok között, a másikon (2) pásztorbotot tartó szatír és europé elrablásánaka jelenete váltakozik, pálmalevelekkel elválasztva.
              

Mindkettő az aquincumi polgárváros keleti fala előtt, a Duna parti homokdűnéken elterülő óriási temetőben került elő. Ennek első sírjaira a Óbudai Gázgyár építése során találtak rá, még a 19. század végén. Több ezer sír pusztulhatott itt el, hiszen csak kisebb leletmentések voltak. A Grafisoft park építésével, az 1990-es években kezdődtek csak igazi feltárások Zsidi Paula vezetésével. A modern ipari létesítményektől kevésbé bolygatott területekre 2005-ben került sor – ekkor derült ki a temető hatalmas kiterjedése. Az 1.-4/5. századig folyamatosan használták.

2009-2010-es ásatáson a polgárváros Keleti temetőjétől elkülönülve laza csoportban egy új egységet fedeztek fel – az 1325. sz. ovális hamvasztásos sírt agyaggal tapasztották körbe, amit rituálisan kiégettek. Itt 2 korsó és egy füstölőtál kíséretében marokkói eredetű terra sigillata egyfülű korsót (1) fedeztek fel. Ennek tanulmányozása során lettek figyelmesek egy másik, 2006-ban feltárt kétfülű, szintén marokkói korsóra (2). László Ildikó aprólékos restaurálási munkája eredményeként a domború díszítés is láthatóvá vált. Ez utóbbi a keleti temető egyik leggazdagabb, 855. sz. sírjából származott, mely egy, a Severus-dinasztia korában élt, 20-30 év körüli asszony koporsóját rejtette magában. A lábánál helyezték el.

Mindkét edény az egykori Africa Proconsularis provinciából származik, és az ún „El Aouja árú” körébe tartozik. Jellemző erre a csoportra, hogy a negatív mintákból préselt applikációk mitológiai hősöket és cirkuszi, amphiteatriumi szereplőket ábrázolnak. Természettudományos vizsgálatok eredményeként derült ki, hogy Sidi Marzouk Tounsi fazekasközpontban készültek, és virágkoruk 200/210-és 250/270 közé tehető. Úgy tűnik, gyártásuk 300 táján ért véget. Jelenlegi ismereteink szerint európai területre a 3. sz. második felétől jutottak el, addig italiai, galliai, germaniai, raetiai es noricumi árúkat importáltak. Ezek finoman iszapolt, vörösre égetett anyaga kissé puha, egykori fényes világosvörös bevonatukon pedig jól látható, hogy a korábbi terra sigillatáknál hajlamosabb a kopásra.Ez azt is jelenti, hogy könnyen beleolvas a helyi, jó minőségű kerámiák tömegébe. Így a cikk szerzői felvetik, hogy nem lehetetlen, hogy nem ennyire unikális darabok - nekik is sikerült még egy töredék esetében onnen hozott árút azonosítani.